A híres Mauser-féle forgó-tolózáras rendszer tökéletesített változatával készült. Ütőszege különösen gyorsan csapott előre, ezzel segítve a pontos lövést. Mindkét világháborúban a német gyalogság alapvető fegyvere volt, azonban más országokban is rendszeresítették. Megközelítőleg 14 millió darabot gyártottak belőle összesen. A k betű a „kurz” (rövid) szóra utal, azonban ez a variáns nem csak a csőhosszban tér el az eredeti Mauser 98-tól. Alkalmas lett puskagránát kilövésére, hajlított lett a felhúzókar, és még megannyi kényelmi/funkcionális változtatást hajtottak rajta végre.

 

 

 

Néhány apróbb módosítást követően, 1906-ban került széles körű rendszeresítésre. Igen nagy népszerűségre tett szert, a beceneve „csendes halál” volt. Tárkapacitása csak a brit Short Magazine Lee-Enfield-el összevetve volt alacsonyabb, a németek Kar98-ával szemben nem. Az M1 Garand rendszeresítéséig volt hivatalosan állományban, de egyes példányait mesterlövész feladatokra még a vietnámi háborúban is alkalmazták.

 

 

 

Az eredeti M1891 egy klasszikus forgó-tolózáras puska volt 5 darabos szekrénytárral. A szovjet hadsereg alapvető gyalogsági fegyvere volt. Az eredeti 802 mm-es csőhosszt 730 mm-re rövidítették, valamint új irányzékot is kapott. Optikai irányzékkal ellátva mesterlövészfegyverként is használható volt, kiemelkedően szolgált a sztálingrádi csatában. Részben ennek köszönhetően váltak híressé az orosz mesterlövészek, közöttük Vasily Grigoryevich Zaitsev, és Ivan Sidorenko.

 

 

 

 

A japánok Kína elleni háborúja azt a tapasztalatot hozta, hogy nagyobb teljesítményű lőszert tüzelő fegyverre lenne szükség. Végül egy 7,7 mm-es ismétlőpuska mellett döntöttek. A puskának egy lefelé kihajtható, drótból készült támasztéka volt, mely igazán szokatlan. Célja elvileg a pontos tüzelés segítése lett volna, azonban nem volt kellően merev, így használhatatlan volt. Az új lőszer és fegyver tömeges bevezetésére a háború kitörése miatt azonban már nem volt mód.

 

 

 

Bár a játékban az ismétlőpuskák közé van sorolva, valójában egy szovjet félautomata páncéltörő puskáról van szó. A maga 20 kilójával a játék legnehezebb lőfegyvere. A keleti fronton használták széles körben. Hatékonynak bizonyult a korai német tankok, és egyéb könnyűpáncélos járművek ellen, azonban használták géppuskafészkek és aknavetőállások megsemmisítésére is. Egyetlen hibája, hogy hajlamos volt elkoszolódni, és ez által beragadni.