A németek az öntöltő puskák fejlesztésében az úttörők közé tartoztak. A szovjet SZVT-40 megjelenése csak sürgette a németeket egy saját félautomata puska kifejlesztésében. A Gewehr 41 sikeresen vette az akadályokat a csatapróbákon, azonban a gázelvételes rendszer megvalósítása nem volt tökéletes. Ezen kívül orrnehéz és súlyos volt, ezért csak korlátozott számban gyártották. Az 1943-ban rendszeresített Gewehr 43-ban ezeket a hibákat mind orvosolták, ami által legalább olyan jó fegyverré vált, mint az M1 Garand, vagy az SZVT-40.

 

 

 

A Fjodor Tokarev által tervezett SzVT-40 öntöltő puska az 1920-as évek elején kezdődött fejlesztési folyamat eredménye. A kezdeti hiányosságok kijavítása után kezdték el sorozatban gyártani, mintegy 2 millió darab készült belőle. Csőszájfékkel elátott, és automata tüzelésre képes variánsa is létezett, azonban mesterlövészpuskának alkalmatlan volt vertikális pontatlansága miatt. Az SzVT gyártása a többi szovjet gyalogsági fegyverhez képest bonyolultabb volt, így gyártását 1944-ben beszüntették.

 

 

 

Az 1936-ban bevezetett Garand volt az első, hadseregben általánosan rendszeresített öntöltő puska a világon. Kiváló fegyver volt: robosztus, egyszerű, és megbízható (habár nehéz és kis tárkapacitású). Tárazási megoldása elég egyedi, az újratöltés egy nyolc lőszert tartalmazó töltőkeret behelyezésével történt. A fegyver újratöltésére nem üres állapotban nem volt gyors lehetőség, ez sokszor lőszerpazarláshoz vezetett. Az utolsó lőszer kilövése után a töltőkeret csilingelő hanggal kivetődött, mely taktikailag végzetes volt. Az M1 Garand volt a legnagyobb számban bevetett amerikai lövészfegyver a II. világháborúban, 1950-ig összesen több mint 5,5 milliót gyártottak belőle.

 

 

 

Nem sokkal a II. világháború kitörése előtt az USA fegyveres erőinél az a döntés született, hogy a pisztoly és a puska tűzereje közti rést kitöltő könnyű, öntöltő fegyverre van szükség. A cél az volt, hogy a tisztek, sofőrök, híradósok számára egy könnyen viselhető fegyvert adjanak. 1941 végére az M1 Carbine mellett döntöttek. Lőszere a korai köztes lőszerek egyikének tekinthető. Igen népszerűvé vált, bár sokan kritizálták megállító ereje miatt. A mai PDW-koncepció előfutára.